Körülbelül ennyit érdemes reagálni arra, amikor Magyarországon lehetőséget kap az ember az ún. „választásra”. A kép egyébként a XI. kerületi időközi választás 1. fordulójában készült a szavazólapomról két hete, de a mai is kb így nézett ki. Csak ma házikót rajzoltam napocskával. De ez mindegy.
Ja, bár nyilván unalmas ez már így 2008-ban, de ismételjük át az okokat:
Hogyan lop az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ és az MDF?
A „pártfinanszírozás” ugye a mi országunkban azt jelenti, hogy a 4 db parlamenti párt nagyjából a rendszerváltás óta a sokszorosát költi a törvényes bevételeinek. A tetemes különbséget logikusan – és valamennyire dokumentáltan – lopás és hivatali vesztegetés útján szerzik be. Lopnak az egyszerű pártkatonák, az önkormányzati képviselők, a parlamenti képviselők, az ilyen-olyan pártdelegáltak (részben tényleg a pártjuknak), és meg van bugázva a közbeszerzések 90 százaléka. A miniszterelnök ezt a kört ugye korábban már letudta (a másik is). És az a legszebb, hogy a pártok ezt egymással a legnagyobb egyetértésben teszik.
És persze lop az így kifosztott lakosság is „ha nekik lehet, nekem mér ne?” alapon. Kiút nem látszik. (Apróságokról már szó se essék.)
Hogyan lehet kibérelni a Magyar Köztársaság Országgyűlését (is)?
Hogy konkrétan hogyan, arról csak sejtéseink vannak, de hogy ki lehet, arról immár empirikus bizonyíték áll a rendelkezésünkre. Adva van az ország legnagyobb földesura, a 2100 milliárd forint piaci értékű OTP és a 2300 milliárd forint piaci értékű MOL „egyik” vezetője
, Csányi Sándor (neki persze barátai is vannak, de most vegyük ezeket egy kalap alá Sándorral). Az ő vagyonát ugye kb 100 és 1000 milliárd közé szokták tenni. Figyelemre méltó tény, hogy az általa igazgatott gigavállalatok részvényeinek nagy része amerikai bankokban van letétbe helyezve, tulajdonosuk ismeretlen. Fingja nincs senkinek – már úgy értem, hivatalosan -, hogy kié az OTP és a MOL.
Aztán miután egy külföldi vállalat megpróbálja felvásárolni a MOL részvényeinek a tőzsdén forgó (kisebbik) részét, a magyar parlament – négypárti egyetértéssel! - egyszercsak hoz egy törvényt, amely megakadályozza, hogy új részvényeseknek a jövőben valaha beleszólásuk lehessen a cég irányításába (ez véletlenül az OTP-re is vonatkozik). Úgymond (micsoda indoklás!) azért, hogy ezek a vállalatok magyar kézben maradjanak.
Milyen kézben? Magyar kézben. Pontosan kinek is a kezében? Ja, azt nem tudjuk. Aha.
Van-e remény?
Egyesek szerint van. Szerintem meg csak a csoda segíthet. A fosztogatásra berendezkedett négypárti koalíciót (akarommondani kartellt) csak úgy lehetne idővel leváltani, ha ők maguk megszavaznák az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöb jelentős leszállítását. Arra meg kábé ugyanannyi esély van, mint arra, hogy a lakosság március 9-én megszavazza, hogy akar vizitdíjat fizetni. Amikor az emberek rájönnek, hogy pénzt szavazhatnak meg maguknak, azzal elérkezett a köztársaság vége - mondta Franklin Benjámin.
Én meg maradok a nekem leosztott szerepnél: érvénytelen szavazat, házikó, napocska.
Utolsó kommentek